„Hála Istennek, van egy Németországban élő ismerősöm, aki segített az autóvásárlásban. Ezt azért említem meg, mert fontos a történet szempontjából: az autó vételárát, körülbelül 40 000 eurót, már két héttel korábban átutaltuk neki. Így ezt az összeget nem kellett magunkkal vinnünk.

Természetesen azért vittünk magunkkal készpénzt is. Körülbelül 1200 euró és 300 000 forint volt nálunk, mivel kint szükség lehetett forintra is, illetve ismerősök szerettek volna váltani. Összesen nagyjából 2000 eurónyi készpénz volt nálunk. Ezt egy pénztárcában tartottam, a pénztárcát pedig egy mellkason viselt kis táskában.

Volt nálunk két bőrönd és két hátizsák is. Felszálltunk a vonatra, és elfoglaltuk a hatszemélyes fülkét, amelyben rajtunk kívül senki nem utazott.

A vonat este fél nyolckor indult Budapestről, és reggel hat óra előtt pár perccel érkezett Drezdába. Nem kellett átszállnunk, végig ugyanabban a fülkében utaztunk. Talán egyszer-egyszer mentünk ki a mosdóba, felváltva, de a fülkét gyakorlatilag nem hagytuk el.

Éjszaka csak rövidebb időkre szundítottunk el. Folyamatosan jöttek az ellenőrök, ezért mindig figyeltem. A jegyek, az iratok és a készpénz egyaránt a pénztárcámban voltak, de amikor hallottam, hogy közeledik az ellenőr, már előre kikészítettem a szükséges dokumentumokat. Így még az ellenőrök sem láthatták, hogy mennyi pénz van nálunk.

Nem viseltünk ékszereket, nem hivalkodtunk semmivel. Két tablet és két telefon végig az asztalon volt. Amikor ledőltem aludni, a mellkasi táskát a csuklómra csavartam, és gyakorlatilag rajta pihent a fejem.

A szlovák határon történt ellenőrzéskor még biztosan megvolt a pénz. A cseh határon, amikor beléptünk Csehországba, szintén megvolt. Akkor sem látta senki a pénztárcát.

A következő ellenőrzés már a német határon történt. Előtte mindketten felébredtünk, de inkább csak félálomban voltunk. Arra emlékszem, hogy valaki kinyitotta, majd becsukta a fülkeajtót, de amikor odanéztem, nem láttam bent senkit.

Amikor a német határon jöttek az ellenőrök, kinyitottam a pénztárcámat, és akkor derült ki, hogy a készpénz teljesen eltűnt. Minden más megmaradt: az összes igazolvány, bankkártya, dokumentum. Az asztalon ott voltak a telefonok és a tabletek, a bőröndök érintetlenek voltak. Kizárólag a készpénz tűnt el.

A legérthetetlenebb az egészben, hogy a kis táska ugyanott volt, ahol korábban. Nem tudom, mikor és hogyan történhetett a lopás. Reggel először reggeliztünk, és csak utána néztem bele a pénztárcába, ekkor vettem észre, hogy hiányzik a pénz.

Természetesen értesítettük a német rendőrséget. Ők azt mondták, hogy mivel a lopás nagy valószínűséggel Csehország területén történt, ott kell feljelentést tenni. Azt viszont elmondták, hogy bár aznap én voltam az első bejelentő, egyáltalán nem ez volt az első hasonló eset.

Én arra gyanakszom, hogy valamilyen gázzal elkábíthattak minket. Hallottam már korábban is hasonló történeteket vonatokkal kapcsolatban, ezért próbáltam különösen figyelni. Úgy tűnik azonban, hogy ez sem volt elég.

Ez tehát röviden a történetünk. Remélem, hogy ha sok emberhez eljut, akkor talán segíthet másoknak, hogy jobban odafigyeljenek, és ne járjanak úgy, mint mi.

Végül szeretném még egyszer kiemelni, milyen óriási szerencse volt, hogy az autó vételárát előre átutaltam a németországi ismerősömnek. Ha azt az összeget is magunkkal vittük volna, és azt is ellopják, bele sem merek gondolni, mi történt volna” - zárta beszámolóját kifosztott olvasónk.

(Fotó: illusztráció)