A vádirat lényege szerint a vádlott születésétől kezdve szüleivel élt egy Budapest XXI. kerületi családi házban, nyugdíjazása előtt óvónőként dolgozott, munkáját lelkiismeretesen végezte.

A nő és édesanyja kapcsolata évtizedek óta konfliktusokkal terhelt volt, mivel az elkövető nem tudott önállósodni, édesanyja irányító szerepet töltött be élete minden területe felett. Elvárta, hogy lánya munka után rögtön hazamenjen, munkahelyi kirándulásaira elkísérte, és még az öltözködésébe is beleszólt. A vádlott az évek során nem szállt vitába édesanyjával, akivel édesapja elhunyta után kettesben élt. Amikor a vádlott nyugdíjas lett, már visszaszólt a sértettnek, egyre gyakoribbak lettek a veszekedéseik. Ezeket az összezártság és anyagi természetű nehézségek fokozták, az anya gyakran becsmérelte lányát.

2024. december 31-én a sértett feszülten kritizálta a vádlottat, aki délutánra felfokozott érzelmi-indulati állapotba került. Amikor sütés közben is veszekedni kezdett vele a sértett, akkor a keze ügyében levő sodrófával az édesanyjára támadt, bántalmazta, majd egy konyhakéssel kioltotta az életét. A vádlott a délutáni órákban maga hívta fel a segélyhívót.

A Fővárosi Főügyészség a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettével vádolta meg vádiratában. A főügyészség indítványozta, hogy a bíróság a nőt börtönbüntetésre ítélje.