Az ítélet szerint a vádlott 2024 májusában költözött be munkatársa házába élettársával, és annak kiskorú gyermekével. A sértett hamar megbánta a döntését, és a vádlott rendszeres italozása miatt már a hónap végén felszólította a családot a kiköltözésre, ami szóváltáshoz vezetett. Másnap este a vádlott ismét ittas állapotban tért haza, így amikor a sértett szóba hozta az elköltözést, veszekedés és ezúttal dulakodás alakult ki közöttük. A sértett a szobájába menekült, azonban a vádlott utána ment és durván bántalmazta, többször megütötte, megrúgta. 

A sértett másnap hajnalban tudott elmenekülni és a szomszédjától kért segítséget, aki mentőt hívott. A vádlott és élettársa ezt követően összepakoltak, a véres ruhákat elégették, majd elhagyták a helyszínt.

A sértett életveszélyes sérülést szenvedett. 

A vádlottat a Miskolci Törvényszék életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az ügyészség a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a törvényszék ítélete a büntetés céljainak nem felel meg, az sem az egyéni, sem az általános megelőzésre nem alkalmas. A büntetett előéletű vádlott súlyosan visszaélt szállásadójának bizalmával, amikor őt a saját házában életveszélyesen bántalmazta, erre tekintettel a büntetés súlyosítása indokolt mind a szabadságvesztés, mind a közügyektől eltiltás tekintetében.

Másodfokon az ügyben a Debreceni Ítélőtábla dönt.