A jelenleg moszkvai központú biztonsági cégét irányító Clodo németországi otthonában adott interjút a HVG-nek.

Beszámolója szerint Pintér Sándorral 1997-ben találkozott először egy termékbemutatón, amikor Pintér már nem volt rendőrfőkapitány, de még nem volt belügyminiszter. Clodo magyar cége különleges biztonsági üvegekkel kereskedett, Pintér pedig a bemutatón a Preventív Security-t képviselte. Ezt követően az interjú szerint még kétszer találkoztak, de végül nem állapodtak meg. Dietmar Clodo nyilatkozata szerint ugyanis Pintérék „nem tárgyaltak fair módon: közbenjárást javasoltak, miszerint elrendezik, hogy vidéki rendőrőrsök vásároljanak a termékből, csakhogy azt is kérték, hogy kevésbé drága árut szállítsak le, olyat, amilyen például a boltok betörésbiztos üvege, de az árkülönbözetet ők tennék zsebre, megtoldva ezzel a közvetítői díjukat”.

Clodo azzal folytatta: „nem vagyok szent, ez igaz, az addigi életem fontosabb részleteivel, a tényekkel és a legendákkal Pintér is tisztában volt, ezt egyértelműen tudtomra is adta, alighanem ezért is mert próbálkozni. De ennyire ostoba sem vagyok, hogy olyan csalást kövessek el, amin mások keresnek, de a balhé az enyém. Ezt nyomatékosan az értésükre is adtam. Ez akkor Pintérnek nagyon nem tetszett” - fogalmazott Clodo, aki elmondása szerint emiatt azt hitte, a kapcsolatuk ezzel le is zárult, Pintér Sándor 1998-as belügyminiszteri kinevezésével azonban megkezdődtek ellene a büntetőeljárások. Clodo arról is beszélt, hogy közben a német hatóságok jogsegéllyel keresték, hogy egy vonatrablás ügyében kihallgassák tanúként, szerinte a magyar rendőri vezetés ezek után német ügynöknek tartotta őt és megijedt, nem provokáció volt-e a termékbemutató. A német hatóságok pedig „szaglásztak, azt gyanítva, a német kormánytól a magyar rendőrség korrupcióellenes harcának megerősítésére kapott pénzek - márkamilliók - egy részének nyoma veszett”. Clodo megfogalmazása szerint a magyarok félelme attól, hogy ő esetleg mit mondhat el a nem létező megbízónak, elég erős volt ahhoz, hogy hiteltelenné tegyék. Ennek alátámasztására azt hozta fel, hogy egy évekkel korábbi ügyet „szedtek elő”: az afgán kormány igazolt megbízására, legális úton beszerzett négy tonna pénzpapírt a Diósgyőri Papírgyártól, „erre mondták ki, hogy pénzhamisítás”. Szavai szerint „az állítólagos bombagyár-ügyben pedig sikerült koronatanúnak leigazolni az itteni ukrán maffia fejét, Leonyid Sztecurát, akivel komoly vitáim voltak nem sokkal korábban”.

Vesztegetési pénzek politikusoknak, rendőri vezetőknek, sztárzsaruknak

Clodo kitért az orosz maffia magyarországi helytartójaként említett Szemjon Mogiljeviccsel (Szeva bácsi) való kapcsolatára is, akiről, mint barátjáról beszélt. Szeva bácsi egyszer állítólag szívességet kért Clodótól: „hogy hívjak fel egy számot, megmondta, melyik magyar politikusét, hívjam meg az illetőt az otthoni irodámba és ott adjak át neki egy táskát. Ragaszkodnom kellett ahhoz, hogy a politikus nyissa ki a táskát - nem véletlenül: a könyvtárszobám egyik könyve mögé elrejtett kamerával kellett rögzítenem a történeket. A táskában egymillió német márka volt. 1994-et írtunk”. Mint mondta, az illető neve csak később lett ismerős neki. „A szememben ő egy volt a korrupt alakok közül, akiknek hasonló csomagokat kellett átadnom a kilencvenes évek közepén” (Clodo a beszélgetés során megnevezte a politikust). Rajta kívül még egy politikus „üzleti vendége” volt a „bombagyárosnak”, ugyanabból a pártból. „A többiek rendőri vezetők, sokat szereplő sztárzsaruk voltak” (mármint akiknek vesztegetési pénzeket juttatott a német üzletember- a szerk.). 

     Clodo: Pintér tisztában volt az életem fontosabb részleteivel

A Clodo-Pintér tárgyalás idején egy dohánymilliárdos elrablása miatt körözték Thomas Drachot, aki 1994-ig társtulajdonosa volt Clodo biztonsági cégének. Arra a kérdésre, hogy erről Pintér tudhatott-e, Clodó megjegyezte, hogy nem titkolták a kapcsolatot, „ma is látni a cégjegyzékben” (Drach nevét), de ezt külön nem tette szóvá Pintérnek. A rablással egyébként Clodót is összefüggésbe hozták, amiről azt mondta, Drach kérésére szerzett neki kézigránátot, „néhány héttel később azt a gránátot találták meg a Reemtsma-házban a házkutatás során. Alatta a váltságdíjkérő levél, a gránáton pedig az én ujjlenyomatom”. Azt már Clodo a saját „végtelen szerencséjének” tartja, hogy az emberrablás idején Tiranában tárgyalt - az albán belügyminiszterrel.

Emlékeztetőül: 1998 őszén súlyos vádak láttak napvilágot Pintérrel kapcsolatban. A Parlament nemzetbiztonsági bizottsága megnézte Boros Tamás, az Aranykéz utcai robbantás áldozatául esett vállalkozó korábbi vallomását tartalmazó videófilmet. Továbbá Keleti György az említett bizottság elnöke is elkérte és megnézte az MTV Kriminális című műsorának egy - addig még le nem vetített - felvételét. A filmen Dietmar Clodo élettársa nyilatkozott, miszerint több alkalommal is járt Clodónál egy volt rendőri vezető, aki jelenleg is magas beosztásban dolgozik. Pintér Sándor eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el, azzal a megjegyzéssel, hogy - az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként - a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek. És egyébként is: nem gondolta volna, hogy ez a Clodo az a Clodo…

Érthető, hiszen a Dietmar Eduard Clodo meglehetősen gyakori, mondhatni tucat név hazánkban, így a német „üzletember” könnyen összekeverhető volt más személyekkel…