Tóth Adrien negyedszázada keresi az igazát

Kálmán László az 1990-es évek óta jól menő vállalkozóként volt ismert. Az általa alapított Terminál Rt.-ben elnök-vezérigazgató tisztséget töltötte be. A társaságot 22 részvényes birtokolta, főként az Albacomp Rt. és a SZÜV emberei, köztük Minárovits János, aki a főszereplője ennek a szomorú és egyben bicskanyitogató történetnek.

„1998 augusztusában tőlük kapott a férjem pénzt egy ingatlanprojekt megvalósításához. A terv az volt, hogy kamionterminált fognak létrehozni, ahol a kamionok lemosásával, karbantartásával, a kamionosok étkeztetésével és pihentetésével foglalkoztak volna. Ehhez kellettek befektetők is, akik az Albacomp Rt. részvényesei voltak. Pátyon tudott jó áron földet szerezni, de ehhez pénz kellett. A részvényesek (Albacomp Rt. Minárovits János) által erre a célra jóváhagyott 30 millió forintot a házipénztárból fizették ki neki - mindenfajta szerződés vagy megállapodás nélkül. A férjem ebből a pénzből megvásárolta a kiszemelt földet, de mivel akkor még csak kizárólag magánszemélyek vásárolhattak földterületet, így az az ő nevére került” - magyarázta a Privátkopó bűnügyi portálnak az üzletember volt felesége, Tóth Adrien, aki 1986 és 2004 között sikeres manekenként/modellként tett szert országos ismertségre.

Minárovitsék részéről a kikötés az volt, hogy a földet át kell minősíttetni 1999 végéig, ami nem történt meg, mert a többségében fideszes tagokból álló pátyi képviselőtestület tagjai nem szavazták meg az erről szóló előterjesztést.

„Az a gyanúm, hogy az Albacomp Rt. vezére - aki mindenről tudott - zsarolhatta, fenyegethette a férjemet, hogy adja vissza a 30 millió forintot. Lászlónak nem volt tudomása arról, mert nem tájékoztatták, hogy a Terminál Rt. az év végén 18 millió forintot leírt veszteségként a könyvelésében a férjemnek átadott összegből. Ezt utólag tudtuk meg Skultéti Vilmostól (a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. volt vezérigazgatója, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. volt ügyvezető igazgatója - a szerk.), aki Minárovits János és a volt férjem között próbált meg közvetíteni. Skultéti készített egy feljegyzést, amiben arról tájékoztatott, hogy „gépkölcsönzés” jogcímen a Terminál Zrt. leírta a páromnak a házipénztárból kiadott összeg jelentős részét” - mondta az asszony. „A férjem egy évig bírta a fenyegetéseket, a pressziókat, majd két, utólag - 1999 januárjában és júniusában - szerkesztett megállapodásban, azt követően pedig közjegyzői okiratba foglalva is elismerte a tartozást. Úgy, hogy az adósság már nem is létezett a cég könyvelése szerint. László azt hitte, hogy megnyugodhat és nem fognak ellene különféle szankciókat alkalmazni.”

Adrien szerint a fenyegetések innentől indultak be igazán. Ahogy a férje elismerte a 30 millió forintos tartozást, a velencei házának - amelyben a család élt - tulajdoni lapjára az Albacomp Rt. bejegyeztetett, tartozás címén, 11 millió forint jelzálogjogot, valamint fizetési meghagyásos eljárásokat és végrehajtásokat kezdeményeztek a férfival szemben. Az asszony úgy véli, Minárovits János indította el párját és családjukat a pokolba vezető úton.

Kálmán László 2002 októberében feljelentést tett a BRFK XIII. Kerületi Rendőrkapitányságon - semmi nem történt az ügyben

„A férjem úgy gondolta, hogy talán leszállnak róla, ezért önként odaadta Minárovitsnak az akkor vásárolt vadonatúj AUDI A6 típusú autóját, amelynek értéke kb. 15 millió forint lehetett. A gépkocsit egy autószerelő műhelybe kellett rögtön elvinnie, a szerelők átnézték azt és írtak egy olyan állapotlapot, hogy nagyon sok hibája van az (új!) autónknak, hogy ezzel is az értékét csökkentsék. A gépjárművet végül árverésre bocsátották és árlejtéses liciten értékesítették azt - „saját” maguknak. Azaz szinte ingyen beszámították a férjem „tartozásába” a kocsink árát. A házunkon pedig ott lebegett a jelzálog” - mesélte a bűnügyi lapnak a volt feleség. „Végrehajtás útján lefoglalták László összes céges érdekeltségeit és a Terminál Rt.-ben lévő részvényeit, ami már bőven több volt, mint maga a tartozás. Volt egy nagyon sokat érő cég, a Sasfészek Kft., amelynek a M0-ás mellett volt több hektár földterülete. A férjem a cég nevében ott eladott 1 hektárt 100 millió forintért az OMV társaságnak, akik egy benzinkutat létesítettek rajta. Így érzékelni lehet, hogy ez a földterület mennyit érhetett már akkoriban is. A férjem a földterületet, amit a 30 millióból vásárolt, visszaadta cégnek, így már nemhogy megtérült az Albacomp számára a tartozás összege, hanem már sokkal többet foglaltak le tőlünk, mint maga az eredeti tartozás összege.”

A férj megpróbált ismét dolgozni, valamiből megélni és eltartani a családját és egy üzleti tárgyalás során, Pátyon mellé szegődött egy Ujvári Balázs nevű személy, akit nagyon hamar a bizalmába fogadott. Közös cégeket is alapítottak. Az új ismerős - 2000 telén - a velencei házban is járt a családjával.

„Ujvárinak a férjem elmesélte, hogy milyen helyzetbe került a saját cégénél és hogy a házunk is veszélybe került már a jelzálogjog és végrehajtások miatt. A férfi felajánlotta, hogy írassa át a nevére - mindenféle kötelezettség és fizetség nélkül -, így nem fogják tudni a házat elvenni, elárverezni, mert már ő lesz a tulajdonos. A férjem belement, de kikötötte, hogy legyen 6 éves visszavásárlási jogosultsága. Az ingatlan vételár megfizetése nélkül átkerült Ujvári Balázs nevére. Néhány hét elteltével Ujvári fenyegetni kezdte a férjemet, hogy adjon neki 50 millió forintot, mert az adásvételi szerződésben - vételárként - ez az összeg szerepelt. A valóságban azonban a férfi egy forintot sem fizetett a házért. Az adásvételi szerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvédnő sem látta soha a pénz átadását, az adásvételi szerződésbe azt írta, hogy az összeg korábban már megfizetésre került” - folytatta az események felidézését Adrien.

Kálmán László nem kapott példányt az adásvételi szerződésből. Ekkor már kórházban feküdt, mert nagyon rossz állapotban volt, teljesen kikészült és elkezdett keményen inni, az alkohol mellé erős nyugtatót is szedett.

„Bementem a székesfehérvári kórházba, ahol kezelték és kihoztam, hogy jöjjön el a szerződést elhozni. Nagyon rossz állapotban volt, a lábán alig tudott állni a sok gyógyszertől. Ekkor szembesültünk az adásvételi szerződéssel és annak tartalmával” - jegyezte meg a volt feleség. „Ujvári Balázs 2001. szeptember 11-én, amikor én nem tartózkodtam itthon, eljött a házunkhoz és a férjemmel, aki akkor is totál részeg volt és Xanaxot szedett, aláíratott egy elismerő nyilatkozatot, hogy tartozik Ujvárinak 70 millió forinttal, továbbá lemond a ház visszavásárlási jogáról. Erre később a férjem egyáltalán nem emlékezett, csak arra, hogy valamiért itt járt az Ujvári.”

Az asszony elmondása szerint Ujvári a papírok aláíratása után rögtön megkereste Minárovits Jánost - akit előtte nem is ismert - és fedezetként felajánlotta a házukat 50 millió forintért cserébe egy olyan üzleti lehetőséghez, amit a férje talált ki és szeretett volna megvalósítani: idősek otthonát, Szekszárdon, az Albacomp SZÜV tulajdonát képező ingatlanban, amiről Minárovitssal már korábban beszéltek is, hogy közösen létrehozzák. A ház tulajdoni lapjára - Minárovits és Ujvári kölcsönügyleteivel összefüggésben - 50 millió forint jelzálogjog került feljegyzésre.

„A férjem hiába próbált meg bármit csinálni, senki nem állt mellette és már pénze sem volt, amiből a családját eltarthatta volna, mert minden pénzét vagyonát elvette Minárovits és Ujvári. Megpróbálta Ujvárit meggyőzni, hogy adja vissza a házunkat, de a férfi életveszélyesen megfenyegette, és azt mondta, hogy fideszes és ő bármit megtehet a kapcsolatai miatt. Ekkor a férjemmel elkezdtünk pereskedni - a rendőrségen feljelentéseket is tettünk - az adásvételi szerződés érvénytelensége miatt. A ház vételárának átadását Ujvári soha nem tudta bizonyítani. A férjem teljesen kikészült a tehetetlenségében, nagyon sokat ivott, majd rákos lett és 2003-ban meghalt. Az egész persorozat és kínlódás rám, és az akkor 2 éves kislányomra maradt. Itt maradtunk férj, apa, pénz és ház, azaz biztonság nélkül.”

Miközben zajlottak a bírósági eljárások, Ujvári nagy összegű adósságot halmozott fel, és emiatt, 2004 januárjában elmenekült a családjával az Egyesült Államokba - nemzetközi elfogatóparancsot is kibocsátottak ellene - és csak 2008-ban tért vissza Magyarországra.

Akkoriban ezt írta a Blikk a férfi „munkásságáról”.

„Ingatlan adás-vétellel és kölcsönök felvételével több tucat embert károsított meg sok millió forinttal egy siófoki férfi. Ujvári Balázs Istvánt jelenleg is keresik a rendőrök, vélhetően azonban külföldre szökött a családjával. Az ügyben a szekszárdi rendőrkapitányság folytatja a nyomozást.

A férfi több tízmillió forintot gombolt le a gyanútlan „ügyfelektől”, akik azonban semmit nem kaptak a pénzükért. A trükk az volt, hogy magánszemélyektől és vállalkozóktól többmilliós kölcsönöket vett fel, fedezetként legtöbbször ingatlanokat jelölt meg.

A nyomozók információi szerint 2002 tavaszától idén januárig gyűjtögetett, majd Amerikába ment. A Blikk úgy tudja, a férfi még a kiutazáshoz szükséges repülőjegyet is úgy csalta ki a légitársaságtól.”

„Miközben pereskedtünk vele, 2005-ben eladta a házunkat - Amerikából! - egy romániai magyarnak, Kovács Lórándnak, aki egy budapesti hajléktalanszállóra volt bejelentve. Kovács kimondottan a házvásárlásra alapított egy céget, a Lolo-Luna Kft.-t, amelynek székhelyeként szintén a hajléktalanszállót jegyeztették be a cégbíróságon. A társaságot egy nappal a velencei ház megvásárlása előtt vették nyilvántartásba” - magyarázta az özvegy.

Az adásvételi szerződésben Budapestet jelölték meg a dokumentum létrejöttének színhelyéül, úgy, hogy Ujvári Balázs nevénél egy floridai közjegyző neve és pecsétje szerepelt. A szerződésben viszont az állt, hogy azt a szerződő felek külön helyen és időben írják majd alá.

A 2005. szeptember 30-án (amikor Ujvári már több mint 1 éve az Egyesült Államokban tartózkodott) kelt, dr. Sátori Kázmér pécsi ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett irat szerint „Szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 23 000 000 forint, melyet vevő (Lolo-Luna Kft. - a szerk.) már korábban megfizetett akként, hogy ezzel egyező kölcsönt nyújtott, melyet Eladó (Ujvári Balázs - a szerk.) határidőre visszafizetni nem tudott, így vételárba kölcsöntartozás összegét betudják, ekként Eladó nyilatkozik, hogy az ingatlan vételára megfizetésre került.”

A Lolo-Luna Kft.-t 2005. szeptember 29-én jegyezte be a cégbíróság. Megkerülhetetlen a kérdés: mikor adott kölcsön a cég Ujvárinak 23 millió forintot, amelyre vételárként az egy nappal később létrejött adásvételi szerződésben hivatkoztak? A másik: honnan volt 23 millió forint kölcsönadható pénze a kft. ügyvezető-tulajdonosának, a hajléktalanszállón tengődő Kovács Lórándnak?

„A szerződést nem láttam egészen 2024-ig, mert a földhivatal nem adta ki nekem, mondván, hogy ahhoz semmi közöm, mert nem szerepelek benne, mint szerződő fél, így a dokumentum a jelenleg is folyamatban lévő perek kapcsán lett csak becsatolva, és ekkor szembesültem azzal, hogy a szerződést nem látták el „Apostille” nevű hitelesítő okirattal, annak hiányában pedig a szerződés Magyarországon nem számít hitelesnek. Perek közben derült ki, amit a férjem már sajnos nem élhetett meg, hogy Ujvári Balázs egy többszörösen elítélt csaló. Az egyik perünkben a bíróság kérte ki a Szekszárdi Törvényszék ítéletét, ami 2012-ben született. A büntetőperben azért ítélték el, mert hasonló cselekményeket követett el, mint velünk szemben. Ingatlanokat csalt ki emberektől. Meghamisította az ügyvédje aláírását és visszaélt annak szárazpecsétjével. Sok embert mondatott le a tulajdonjogáról és a visszavásárlás lehetőségről, úgy, hogy meghamisította az iratokat, az aláírásokat, az ügyvédjének aláírását is aláhamisította az iratokra és úgy csatolta be azokat a földhivatalhoz” - folytatta Adrien.

Újvári Balázst 7 rendbeli csalás bűntette miatt 2 év és 2 hónap börtönbüntetésre ítélték.

A Kálmán László és családja kifosztásában ugyancsak fontos szerepet játszó Minárovits János sem úszta meg a börtönt: 2003-ban a Legfelsőbb Bíróság - különösen nagy értékre elkövetett vámorgazdaság vádjával - 4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A Fidesz-közeli üzletember a büntetés harmadának elengedése és az előzetes letartóztatásban töltött időszak figyelembevétele miatt 2005. június 23-án szabadult.

Büszkén állt a miniszterelnök-helyettes a börtönviselt Albacomp-vezér mellett

A hazai közélet morális állapotát jól jellemzi, hogy 15 évre rá „Életműdíjjal” ismerték el a többszörös milliárdos vállalkozó „makulátlan” előéletét, „törvénytisztelő” vállalkozói tevékenységét. A ceremónián Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is részt vett, lelkesen megtapsolta a börtönt megjárt cégvezetőt.

Minárovits 10 évvel a szabadulása után a Miniszterelnökség akkori államtitkárával, L. Simon Lászlóval parolázott

Az új tulajdonos, a Lolo-Luna Kft. ügyvezetője a velencei házra magánszemélyektől, ügyvédektől vett fel különböző összegű kölcsönöket - amelyekkel összefüggésben az ingatlant jelzálogjogokkal terhelték meg -, majd, jelentős tartozást hátrahagyva, eltűnt, elérhetetlenné vált a hatóságok számára is. Az adóhivatal is kereste Kovács Lórándot, mert a cége köztartozást - mintegy 300 ezer forintot - is felhalmozott, amely miatt végül végrehajtást rendeltek el, és mivel a velencei ház 6/10-ed része a Lolo-Luna Kft. nevén volt (4/10-ed rész pedig az özvegy nevén), végrehajtás alá vonták az ingatlant. Furcsa, hogy a nincstelen erdélyinek volt 23 millió forintja, amit Ujvárinak kölcsönözni tudott, de nem volt 300 ezre, hogy a cége adótartozását megfizesse, és azzal megmentse a tulajdonát képező ingatlant az árveréstől.

A cégnyilvántartás szerint a Lolo-Luna Kft. a 2007-es üzleti évre vonatkozóan tett közzé utoljára mérleget, azt követően a társaság nem folytatott gazdasági tevékenységet.

„Az árverésen az osztatlan közös tulajdon még anyagáron sem kelt el, de a hiénák viszont megtaláltak, hogy egyezkedjenek velem. Kinyomozták a munkahelyi telefonszámomat és ott is zaklattak, majd a házamnál a postaládába dobáltak be leveleket és a Facebook-oldalamon is rám irkáltak. A végrehajtás sikertelen lett” - fűzte hozzá az özvegy.

Vályi Attila felszámolóbiztos, amikor éppen nem számolja fel senki életét

A Lolo-Luna Kft. 2023-ban - a néhány százezres adótartozás miatt - felszámolás alá került. A felszámolásra a GAUDIUM CAPITAL Kft. került kijelölésre, amelynek ügyvezetője Vályi Attila.

2024 szeptemberében Vályi Attila felszámoló pályázatot írt ki a velencei házra. Adrien szerint a kiírásban szereplő adatok egyáltalán nem fedték a valóságot. Az asszony azt állítja, a felszámoló azért írt bele valótlan dolgokat, hogy biztos legyen a ház nagyobbik részének eladása, amiben kizárólag ő és a lánya laknak, amióta megvették az ingatlant és ráépítettek anno a férjével.

„A pályázat ezzel a hamis információval került kiírásra: „Velencei ingatlan és a használójához kapcsolódó követelés egy tételben eladó”. Azaz - a felszámoló minden alapot nélkülöző állítása szerint - én tartozom a cégnek 21 millió forint használati díjjal, valamint 2 millió 750 ezer forint bérleti díjjal” - vetette közbe az özvegy, aki hozzátette, hogy korábban írásos megállapodást kötött a Lolo-Luna Kft.-vel, amely szerint ő és a lánya térítésmentesen lakhatnak a házban, azonban az egyezséget a felszámoló egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

A kft. felszámolásával megbízott Vályi Attila a pályázati kiírásban tájékoztatta az érdeklődőket: „A vagyontárgy átvételének módja, határideje: Az ingatlan vonatkozásában a felszámoló nincs birtokban, így a felszámoló azt nem tudja birtokba adni. Az ingatlan birtokbavételéhez a segítséget a nyertes pályázónak megadja. Az ingatlan birtokbavétel feladata és költsége is a vevőt terheli.”.

Adrien ügyvédjén keresztül értesítette a felszámolót, hogy tudomására jutott a pályáztatás és elővásárlásra jogosult, mivel osztatlan közös ingatlanról van szó.

„Ekkor a felszámoló nagy nehezen küldött egy levelet, hogy élek-e az elővásárlási jogosultságommal. Természetesen igennel válaszoltam, amit Vályi 2 héttel később elutasított, nem fogadott el. Feltételezem, hogy ekkor a házat már régen „leboltolták” egymás között a követelések vásárlásával foglalkozó (magyarul: bajba jutott emberek kiszolgáltatott helyzetéből hasznot húzó - a szerk.) OVERDRAFT Hungary Zrt. nevű céggel (cégjegyzésre jogosult: Veres Zsolt László igazgatósági tag), mint vevővel, amely 77 millió forintért vásárolta meg az ingatlanunk 6/10-ed részét. Számításaim szerint a jelzálogjogosultak követelései összesen 25 millió forint körüli összeget tehettek ki. Mi lett a megfizetett vételárból fennmaradó 52 millió forint sorsa? Hová, kihez került ez az összeg? A Lolo-Luna Kft.-t felszámolták, ekkor már nem működött. Kovács Lóránd ügyvezető-tulajdonos elérhetetlenné vált. Hol, kinél van most ez a több mint 50 millió forint? A napokban megnéztem a ház tulajdoni lapját és döbbenten vettem észre, hogy a széljegyen szereplő pályázati vevő, az OVERDRAFT Hungary Zrt. már tovább is adta az ingatlanunkat két magánszemélynek, Gilron Tomer Tel-Avívban élő üzletembernek és a XI. kerületi parkolóórás botrányáról ismert Marton Péter Tamásnak.”

Kiderült: Gilron Tomer egy rendkívül tehetős építőipari befektető, aki Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök egyik hűséges oligarchája, a zsidó állam legbefolyásosabb üzletemberei közé tartozik.

Az özvegy azt állítja, a pályázatra történő ajánlattételi időszak 2024. szeptember 20-án indult és a kiírás szerint szeptember 30. napig kellett volna tartania, de a felszámoló idő előtt, szeptember 26-án lezárta a tendert. Az Overdraft. Zrt. írásos vételi szándéka viszont 3 nappal később, szeptember 29-én érkezett…

Adrien megemlítette azt is, amikor egyszer megkereste Minárovitsot, hogy pénzügyi segítséget kérjen tőle, mert - főként neki „köszönhetően” - kilátástalan anyagi helyzetbe sodródtak és a lányával nélkülözniük kellett, a pökhendi milliárdos érzéketlenül csak annyit reagált, „Miért ment hozzá egy ilyen öregemberhez?”. (Férje 20 évvel volt idősebb nála - a szerk.)

       Az érzéketlen, pökhendi milliárdos, aki már szintén nem fiatal

„A férjemet kikészítették a perekkel, fenyegetésekkel, zsarolásokkal. Mindenki nekiment. Mi, a lányommal, aki ebben a gyalázatos történetben nőtt fel, viseljük azóta is a ház gondját, fenntartásának költségeit. A hátunk mögött meg nyerészkednek a bűnőzök, akik az életünkkel, a sorsunkkal játszadoznak, és mindenáron el akarják venni tőlünk az egész házat. Végrehajtásokkal, felszámolási csalásokkal próbálnak minket az utcára tenni. Itt állunk ketten, szabad prédaként, támogatók és védelem nélkül. 25 éve hánykolódunk a magyar jogrendszer útvesztőiben, 25 éve járunk a bíróságokra, tárgyalásról tárgyalásra és közben teljesen felőrlődünk. Anyagilag, lelkileg, egészségileg” - zárta mondandóját könnyes szemekkel Adrien.

(Szerkesztői megjegyzés: a szövevényes ügy alakulását a Privátkopó bűnügyi portál a jövőben is figyelemmel kíséri.)